Talán a lakberendezés egyik legkedvesebb feladata, de egyben a legnehezebb is a gyerekek szobájának berendezése. Több egykorú vagy esetleg eltérő korú gyerek részére, a rendelkezésre álló helyiség, vagy helyiségrész berendezése nagyfokú empátiát, megértést és leleményességet igényel akár a szülő, vagy épen a lakberendező részéről. A helyes elv a gyerekszobák esetében, hogy a berendezés feleljen meg a gyerek korának, minden gyereknek legyen meg a saját területe, tanuló padja vagy íróasztala, széke, tárlóhelye, de legalább is szekrényrésze, esetleg polca, személyes holmik tárolására, elrejtésére.
Ha iskoláskorú fiúk, lányok laknak egy szobában célszerű a fekhelyek elválasztása, esetleg térben és síkban is egyaránt. Erre a célra a legalkalmasabbak az emeletes ágyak, amelyek vagy állandóak, vagy nappalra lehajthatók esetleg egymás alá tolhatók vagy összecsukhatók. A fekhely ezáltal, nappal szolgálhat ülőalkalmatosságként, de a különféle terepasztaloknak is jó rejtekhelye lehet. Az íróasztal is lehet lecsapható, felhajtható, vagy készülhet betolható írólappal.
Ebben a korban a játék helye a földről az asztalra kerül és a csúszás-mászás helyett a kényelmes ülés lesz a gyerek igénye. A kamaszkorban talán a legnehezebb széket választani a gyerek számára. Az ilyen szék legyen nagyon kényelmes, támassza jól a gerincet, és magassága legyen állítható.
Az asztal most már munkahely is egyben melyhez megfelelő megvilágítás szükséges. Ez lehetőleg vibrálástól és káprázattól mentes, a természetes fényt megközelítő, megfelelő fényerejű, (250 Lux) több pozícióban állítható asztali lámpa legyen. Emellett a gyerekszoba általános megvilágítása sem nélkülözhető, ami legtöbbször a szoba mennyezetére kerül. Ez a világítótest lehetőleg legyen süllyesztett, de legalábbis minél laposabban simuljon a mennyezet síkjába. Erre a célra lelógó csillárok, nem valók, főleg nem antik csodák.
A bútorok formailag legyenek minél egyszerűbbek, praktikusak, és szerkezetileg masszívak, anyaguk pedig a könnyű takaríthatóságot szolgálja. Drága kényes bútor, amire vigyázni kell, gyerekszobába nem való. A bútorok legyenek színesek, de mindig harmonizáljanak a falak és a lakástextilek, húzatok, szőnyegek, függönyök színeivel. A színek meghatározásánál ne a szülő ízlésvilága érvényesüljön, hanem vegyük figyelembe gyermekünk vérmérsékletét, és mindenkor ahhoz igazítsuk a szobájuk színvilágát. Nagyon élénk gyerekek szobáját lehetőleg ne színezzük pirosra vagy narancssárgára, kevésbé élénk gyermek szobájában viszont kerüljük a sötét, hűvös színeket, például a zöldet vagy a lilát.
Végül egy jó tanács: ne rendezzük túl a gyerekek szobáját. Elégedjünk meg a főbb berendezési tárgyak beszerzésével, a kisebb dekorálásokat, díszítéseket bízzuk nyugodtan az iskoláskorú gyermekeink fantáziájára és ügyességére. Hagyjuk, sőt bátorítsuk, hagy fúrjanak-faragjanak, hagy szereljenek a szobájukban, mert akkor fogják csak igazán szeretni saját birodalmukat, a családi otthont.
Végezetül néhány példát mutatunk be kisméretű gyerekszobák berendezésére, melyeket olasz barátainktól lestünk el 2003-ban.
12 m²-en bővíthető gyerekszoba, a második gyerek esetnén a fekhelyet emeletes ágyra cserélhetjük |
||
Két gyermek számára ideális lakótér 15 m²-en |
|
Alternatív javaslat |
15 m²-en két különböző korú gyerek ideális lakóhelye. Iskolás korban a rácsozott kiságy helyére szintén párnás heverő kerül, a kiságyból pedig mozgatható íróasztalt készíthetünk |
||
15 m² három gyermek számára |
||
Alternatív megoldás |
12 m²-es gyerekszoba, egy gyerek kényelmes lakótere. Érdekessége, hogy a fekhely a beépített ruhásszekrény alá, napközben elrejthető. |
|
Alternatív megoldások |
15 m²-es szoba, gimnazista gyerek számára |
||
21 m²-es gyerekszoba, tizennégy éves korig kiváló játszó- és pihenőhely két gyerek számára |
||
Gyerekszoba elvi berendezési rajza, 21 m²-en tizennégy éves korig ideális két fiú és egy lány számára |
Köszönöm figyelmüket!
Forrás internet.
Vissza